2018. 10. 02. Viva viva la musica - Zenei világnap nálunk 2018.
Minden szünetben zenészekkel, énekesekkel telt meg az aula ezen a napon, spontán minikoncertek szórakoztatták a diákokat és a tanárokat. Bemutatkozott Zsuzska és bandája, a sok gyerek csak néhány hónapja kezdett ismerkedni a hangszerével Markó Zsuzska és Csurai Attila segítségével. Később az énekkar és egyéni produkciók kápráztatták el a hallgatóságot, majd ráadásként Nagy Csaba tárogatóművész érkezett hozzánk, hogy a Rákóczi-szabadságharc zenei világáról tartson rendkívűl szinvonalas előadást. A zenével úgy tűnik az iskola világa is sokkal élhetőbbé válik.
 |
Film az eseményekről |
Én szeretem a zenét. Csak nem tudok szépen énekelni. Nekem otthon vannak hangszereim. A lánycsóki papám utcai zenész volt, meg apukám és apukám bátyja is. A papám tamburán játszott, apukám meg nagybőgőn, apukám bátyja is nagybőgőn. Még most is majdnem minden héten zenélnek, de apukám nem, azért mert ő dolgozik. Nagyon sok hangszerünk van. Én is fogtam már közülük egy jó párat, csak az én életem a foci, nem a zene. Az a baj, hogy nekem az már sok lenne. Apukám régen focizott is, nem csak zenélt. Lánycsók gólkirálya volt. Csak most már nem focizik, se nem zenél. (Kristóf 4.)
Én szeretem a zenéket, hát nem tudok szépen énekelni, de amit ma hallottam, az gyönyörű volt .Az Evelin volt meg a Dorina, akik énekeltek, a Dorinát nagyon szeretem. Láttám ma az iskolában az Attila bácsit. Holnaptól fogok járni zenére . és ő fog tanitani. Ja és tamburázni fogok. Nekem a tambura nagyon tetszik, meg szép a hangja, csak én a focit szeretem jobban. De tamburázok is holnap (Evelin 4)
